Tőkemoly (Cydia pomonella)

A tőkehalmoly elleni védekezéssel kapcsolatos döntések meghozatalának szokásos eszközei, mint például a feromoncsapdák és a kulcsfontosságú események előrejelzésére szolgáló hőmérsékleti összegzések, a terepen megbízhatatlannak bizonyultak. Az első tojások napokkal vagy hetekkel azután rakódnak le, hogy az első hím lepkéket a csapdákba fogták, és a csapdákban a hímek fogásának csúcspontjai nem esnek egybe a nőstények tojásrakásának csúcspontjaival. A hőmérsékleti összegek nagyjából az első molylepkéket, a tojások első kikelését, a második generáció első molylepkéit és így tovább jelzik. A döntéseink meghozatalához azonban nem ezek az „első események” érdekelnek bennünket. A kezelések megtervezéséhez tudnunk kell, hogy mikor kelt ki a lárvák nagy része, és mikor várható a következő adag.

 

A modell

A modell a gyümölcsösben a tél végétől a termelési szezonon át követi a tőkehalmoly populáció fejlődését. Az éghajlat és a földrajzi elhelyezkedés határozza meg, hogy a moly egy vagy több generációban szaporodik-e el. A diapauza vége a hőmérséklettől és a naphosszúságtól függ.

Az alábbi grafikon a nőstény lepke aktív repülését mutatja. A nőstény lepke repülése a szürkületi levegő hőmérsékletétől függ. A molyok szexuális zavarához vezető módszereket a repülés megkezdése előtt kell telepíteni a gyümölcsösben.

A középső grafikon a napi tojásrakást mutatja (sárga). A nőstény repülése a meleg délutáni órákban bőséges tojásrakáshoz vezet. Hűvösebb vagy esős délutánokon kevesebb tojást raknak. Az alábbi grafikonon látható, hogy május 15-e körül a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a tojásrakás csökken. A peteölő hatású rovarölő szereket közvetlenül a várható erős tojásrakás előtt kell kijuttatni.

A fenti grafikon feketével mutatja a kikelt tojások számát (és a szaggatott vonal a kumulatív számot), valamint az újonnan kikelt tojásokból származó fiatal lárvák számát. A lárvák fejlődése hőmérsékletfüggő. Ezek a lárvák érzékenyek a lárvás hatású rovarölő szerekre, beleértve a granulózis vírust is.

A gyümölcsöt elhagyó, teljesen kifejlett tőkehalmoly-lárvák bebábozódhatnak, és még ugyanabban az évben hozzájárulhatnak a következő generációhoz, vagy diapauzába léphetnek, hogy túléljék a telet, és a következő tavasszal bebábozódjanak. A carpocapsa második nemzedékének potenciális méretét tehát az határozza meg, hogy hány lárva fejezi be a lárvafejlődést július közepe előtt (a déli féltekén februárban). A második nemzedék tényleges nagysága az egyes gyümölcsösökben azonban nagymértékben függ az első nemzedék sikeres kezelésétől.

Különös figyelmet kell fordítani a hőmérsékletmérések pontosságára, mivel a modellben a legtöbb folyamat hőmérsékletfüggő. Ahogy a folyamatokat hosszabb időn keresztül szimulálják, a mérési hibák felhalmozódnak.